Az El Clásico sosem okoz csalódást.

İlkay Gündoğan korai gólja és a Barcelona erős első félidei teljesítménye reményt adott a házigazdáknak és szurkolóiknak, hogy sikerül három pontot szerezni az örök rivális ellen. A Barcelona folyamatosan birtokolta a labdát, és veszélyes volt az utolsó harmadban, így úgy tűnt, hogy meglesznek a remélt pontok.

Az El Clásico azonban nem mentes a drámáktól. Jude Bellingham egy elképesztő távoli góllal egyenlített, majd a hajrában szerzett győztes találatával elhallgattatta a stadiont. Egy olyan mérkőzésen, amelyet a Barcelona kiválóan kezdett, Carlo Ancelotti és a Real Madrid pedig jól átgondolt reakciót adott, ez az elemzés azt vizsgálja, hogy a Barcelona hogyan tudta magához ragadni a kezdeményezést az első félidőben, és hogy a Real Madrid a magas presszingből adódó problémái hogyan okoztak gondot a pálya felsőbb részein. Ezt a mérkőzést a második félidőben nyerték meg, köszönhetően a félidőben kiagyalt reakciónak, és Ancelotti cseréinek.

Elmélyedünk abban, hogyan tudta a Real Madrid visszavenni a mérkőzés irányítását a Barcelonától, és bemutatjuk a cserék hatását mindkét csapatot illetően.

Az összeállítások

A mérkőzés végig nagyon gördülékeny volt a formációk tekintetében. Időnként mindkét fél egy-egy hátsó hármast, máskor pedig egy tipikus 4-3-3-at mutatott be. Ne feledkezzünk meg az Ancelotti által kedvelt 4-4-2-es, gyémánt középpályás felállásról sem, amikor a csapata igazi 9-es nélkül játszik. A rendszerek ezen a mérkőzésen alig voltak többek számoknál, mivel mindkét fél zökkenőmentesen alkalmazkodott az új támadási lehetőségek megteremtéséhez és a védekezés megszervezéséhez. Mivel a Wyscout mindkét csapatnál 3-5-2/3-4-1-2-es felállást állapít meg, ezeket tekintjük alapként.

Xavi sérülésből visszatérő játékosokkal érkezett erre a mérkőzésre, leginkább Robert Lewandowskival és Raphinhával, de a meccs elején a jobb formában lévő játékosokra támaszkodott. Marc-André ter Stegen a kapuban foglalt helyet, a hátsó alakzatban pedig Iñigo Martínez, Andreas Christensen és Ronald Araújo állt. Alejandro Balde és João Cancelo voltak a szélsőhátvédek, míg a középpályát İlkay Gündoğan és Gavi alkotta a irányítóként, előttük pedig Fermín López játszott. A két csatár João Félix és Ferran Torres volt.

Ancelotti hasonló felállással rukkolt elő, amelyben Kepa Arrizabalaga állt a kapuban, a hátsó alakzatot pedig Dani Carvajal, Antonio Rüdiger és David Alaba alkotta, a Ferland Mendy és Federico Valverde szélsőhátvédekkel. A középpályán Toni Kroos és Aurélien Tchouaméni játszott, míg Jude Bellingham támadóbb szerepet vállalt. Elöl pedig Vinícius Júnior és Rodrygo lépett kezdőként a pályára.

Erős Barca nyomás az első félidőben

A mérkőzés tökéletesen indult a Barcelona számára.

İlkay Gündoğan gólját Tchouaméni egy balszerencsés érintésből készítette elő, de a Manchester City korábbi középpályása így is kihasználta a lehetőséget. A korai gól segített a Barcelonának, hogy a meccs elején átvegye az irányítást, és feltüzelje a hazai szurkolókat.

Rendkívül hatékonyan játszottak hátulról, rendre átjátszva a Real Madrid magas presszingjét,. Amint a Barcelona át tudta játszani a madridiak első sora általi presszinget, nagyon hatékonyan tudtak a széleken emberelőnyt kialakítani. Klasszikus barcelonai módra, kis csoportokban gyakoroltak nyomást, a labda megtartása érdekében és arra kényszerítették a Real Madridot, hogy labda közelében bizonytalanná váljon.

Ahogy alább látható, a széleken kialakított fólény kibillentetta a Real Madridot. Az első félidőben a Barcelona csatárai függőlegesen megnyújtották a pályát, elfutásokat alkalmazva hátulról, és leválasztották a madridi hátsó alakzatot a középpályáról. Amikor lehetőség adódott a hátulról kiinduló játékra, a Barcelona élt vele.

A Real Madrid jól korlátozta a hátsó vonal mögé kerülés lehetőségét, de a Barcelona intelligensen használta ki a pálya túloldalán kialakult területet. A minta a túlterhelés volt, hogy a labda közelében kibillentsék a Madridot. Ezt az alapsémát nehéznek bizonyult megállítani.

A Barcelona módosította a támadópontot, így könnyen bejutott az utolsó harmadba. Azok a játékosok, akik részt vettek a kezdeti túlterhelésben, következetesen nyomultak előre a pályán, és megtalálták a lehetőségeket. Ez a játékmódváltás és az ellenállás nélküli előrehaladás lehetővé tette a kezdeti túlterhelésben részt vevő játékosok számára, hogy megtámadják a 14-es zónát.

A Barcelona játékosai remekül indultak be a kritikus zónába, és gyors kombinációs játékkal a hátsó sor mögé kerültek, és kapura is tudtak lőni. Tulajdonképpen innen jött a Barcelona gólja. Valóban, egy véletlen hárítás volt, de a középpályásaink jól helyezkedtek, és kihasználták a madridi hátsó alakzat és a középpálya hibáit.

Az előző kép másik érdekessége, hogy a Barcelona milyen jól használta a magasra tolt és a széleken elhelyezkedő játékosokat a Real Madrid hátvédsorának szétzilálására. A pálya közepén nagyon kevés lefedett hely van, és sok területetet kell felügyelnie Rüdigernek és Alabának.

Ráadásul itt láthatjuk, hogy Mendy 5 méterrel a középhátvédek mögött ragadt. A szélesen helyezkedő játékosok teret teremtettek a középső támadóknak a befutásokhoz, ami további problémákat okozott a madridi középhátvédeknek.
Remek első félidei teljesítmény volt ez a La Blaugrana részéről, ami minden bizonnyal reményt adott egy erős második félidőre és három pontra hazai pályán.

A Real Madrid korai problémái a jelentős presszinggel szemben

A Real Madrid egyik problémája az első félidőben, ami kétségtelenül hozzájárult a Barcelona sikeréhez, az volt, ahogyan a magas presszinget kezelték. Már az első perctől kezdve volt egy játékos, akit megcéloztak. Christensen felé akarták terelni a játékot, arra kényszerítve, hogy indítsa a támadásokat, miközben nyomást gyakoroltak rá.

Ez az elképzelés némi sikert is hozott. Az egyik középre történő visszarendeződésnél a Real Madrid el tudta venni a szélesen helyezkedő játékosok felé kínálkozó passz lehetőségét, és arra kényszerítette, hogy befelé játsszon. A João Félixnek adott passza tulajdonképpen nem volt rossz, de szűk területre kényszerült, ami miatt a középhátvéd különösen erősen lőtte meg a labdát, és így rosszul játszotta meg azt, ami a játék megforduláshoz vezetett.

Christensen megcélzására a Real Madrid 3-5-2-es magas presszinggel állt fel, emberhátrányba hozva a Barcelona középpályáját, és Valverdét használva Balde elleni játékra. Vinícius Júnior volt Araújo feladata, Rodrygo pedig Martínezre helyezett nyomást, Christensen útjába terelve a labdát.

Ő a szélen indult, egy vonalban Martínezszel. Ahogy ter Stegen Christensenhez játszott, Rodrygo elfutása arra irányult, hogy kizárja a német kapus és az Athletic Club korábbi középhátvédjének passzsávjait. A Real Madrid középpályásai közel maradnak a célpontjaikhoz, különösen Gavihoz, azért, hogy megakadályozzák a háromszögeléses passzokat egy 4-6-5-ös mintában, és megtörjék a presszinget.

Ennek az lett az eredménye, hogy a presszinget áttörő passzai jellemzően nagy tereket teremtettek a Barcelona számára. Az első sor, sőt egy-két középpályás megverésével a Barcelona gyorsan nagy tereket tudott elfoglalni, nehéz visszarendeződésekre kényszerítve a Real Madridot.

A mérkőzésen a Real Madrid volt a jobb a két fél közül a magasan történt labdaszerzések tekintetében, 11-et jegyezve a Barcelona ötjével szemben, és 17 gegenpressz labdaszerzést a pálya támadó felében a Barcelona hétjével szemben. Ha a magas területeken történt labdaszerzések térképét nézzük, a Real Madrid labdaszerzései kiegyensúlyozottak voltak a támadó harmadban. Nincs egyetlen olyan terület sem, amely kiemelkedne, ami azt az érzetet kelti, hogy nem igazán jött be az a bizonyos taktika, hogy Christensenre tereljék a játékot, és az ő hibáiból szerezzenek labdát.

Kicsit furcsának tűnhet egy egyértelműen sikeres presszinget kritizálni, de ennek is szerepe játszott abban, hogy megmutassuk, hogyan fordult a madridiak javára a játék képe.

A cserék változtatták meg a mérkőzést

A Barcelona az első félidőben fölényben játszott, és a másodikat is jól kezdte. Mivel több játékos is időben visszatért sérüléséből az El Clásicóra, a Barcelona magabiztos lehetett a három pont megszerzésében. A kezdő 11 szerzett vezetést, és a kispadon is megvoltak azok a játékosok, akik képesek lehettek volna megtartani az eredményt.

Azonban rögtön az 50. perc környékén fokozatosan a vendégek vették át a kezdeményezést. Talán nem véletlen, hogy Eduardo Camavinga az 51. percben lépett pályára. A sokoldalú középpályás a már megszokott szerepét töltötte be bal oldali kiegészítő balhátvédként, és segítette a Real Madrid előrenyomulását a balszélen, és támogatta Vinícius Júniort az Araújo elleni kimerítő csatában.

Mivel Vinícius Júnior mélyen beszorította Araújót a Barcelona jobb oldalára, lényegében így a jobbhátvéd szerepébe kényszerítve, a Real Madrid baloldalán volt hely a támadásra. Mendy nehezen tudott hozzáadni a játékhoz a támadásokban, ami a cseréjéhez vezetett. Camavinga szokásához híven energiát vitt a kínlódó támadásokba.

Luka Modrić a 63. percben lépett be Toni Kroos helyére, amit Joselu Rodrygo cseréje kísért, ezzel Valverde a jobbszélső pozíciójában találta magát. Ez a lépés lehetővé tette, hogy a Real Madrid első hármasa lefoglalja a Barcelona hátsó alakzatának mind a négy tagját, több teret teremtve a többieknek a támadásokhoz, különösen Camavingának és Bellinghamnek.

A győztes gólt megelőző szituációban Modrić nyugodt és összeszedett trivela passza volt az, amely Camavingát a bal oldalon területhez juttatta. Mivel senki sem volt előtte, előre futott, elfoglalva a meg nem támadott területet

A Barcelona sem maradt alul a cserék tekintetében. Robert Lewandowski a 61. percben váltotta Torrest a 9-es poszton, de nehezen tudott érvényesülni a mérkőzésen. A meglepetés teljes hiánya Torres kiesésével úgy tűnt, hogy megfojtotta a Barcelona támadójátékát.

A 72. percben Oriol Romeu és Raphinha váltotta Fermín Lópezt és João Félixet. Ez percekkel a Bellingham egyenlítő gólja után történt. Valóban, a csatársorban változott a felállás, és a középpályán védekezőbbnek tűnt a játék.

Ahogy a Barcelona nehezen találta a visszautat a meccsbe, Romeu labdabirtoklási nehézségei csak súlyosbították a problémát. Kénytelen volt létfontosságú szerepet játszani a Barcelona támadásépítésében és összekötni a sorokat a középpálya közelében. A Real Madrid pressziójának súlya alatt Romeu többször is megtört, ártva ezzel a Barcelonának. Előfordult, hogy túl sokáig dédelgette a labdát, vagy olyan hibás passzokat adott, amelyekből a Los Blancók alakíthattak ki lehetőségeket. Az alábbi rossz passz révén kis híján Vinícius Júnior szerzett gólt. Csak Christensen szerelése akadályozta meg az utolsó pillanatban, hogy a brazil bejusson a tizenhatosra.

Összességében nem volt rossz a helyezkedése. Jellemzően az ő elmaradt döntései veszélyeztették a csapatot. Még az alábbi példában is, ahol közelebb kellett volna helyezkednie a labdához, hogy a jobb szélen lévő üresen álló játékoshoz továbbítsa azt, lassú reakciója a felé érkező passz ütemére, és a döntése, hogy nem lépett oda a labdához, lehetővé tette a Real Madrid számára, hogy a labdát szerezzen, és a Barcelona hátsó alakzatán túlra juttassa azt.

A középpályán uralkodó bizonytalanság és a pályára lépő támadók hatástalanságának köszönhetően nem sikerült a Real Madridtól elvenni a játék irányítását.

Ezzel szemben Ancelotti cseréi megváltoztatták a mérkőzés dinamikáját. Camavinga belépése különösen fontos volt, mivel a Real Madrid még veszélyesebb lett a bal szélen. Amint ő bekerült a játékba, a Madridnak nagyobb sikerrel vezetett támadásokat a bal oldalon.

A Real Madrid négypontos előnnyel távozik erről a mérkőzésről, és ismét pontegyenlőségbe került a Gironával a La Liga tabellájának élén.

Még a szezon elején járunk, és mindenért küzdeni kell, de a szombati teljesítmény és a drámai végkifejlet csak növelni fogja a Real Madrid önbizalmát. Még akkor is, amikor az eredmény elérhetetlennek tűnik, továbbra is megtalálják a módját, a legújabb madridista pedig bizonyítja, hogy képes mérkőzéseket eldönteni.

Még egy megjegyzés:

Gundogan volt a Barcelona egyik főszereplője a szombati találkozó során, és keserűen csalódott a vereség miatt. A mérkőzés után az Optus Sportnak nyilatkozva elismerte, hogy meglepődött azon, hogy néhány csapattársa nem volt olyan indulatos a vereség miatt, mint amilyennek talán lennie kellett volna.

"Őszinte leszek, bárcsak jobban fájt volna nekünk ez a vereség. Ott voltam az öltözőben, és természetesen az emberek csalódottak, de különösen egy ilyen nagy meccs elvesztése után, bárcsak több lenne a frusztráció és a düh.

"Ez egy probléma. Több érzelem kell, különösen akkor, amikor veszítesz. Tudod, hogy jobban is teljesíthetnél, különösen bizonyos helyzetekben, és egyszerűen mégsem reagálsz. Ebben kell egy hatalmas lépés, különben a Real Madrid vagy akár a Girona is elszalad mellettünk".

Forrás: totalfootballanalysis, football-espana