Nincs minden veszve ebben a szezonban, bár egy pusztító hét után úgy tűnik, hogy mégis.

Itt az ideje komolyan elgondolkodni azon, hogyan jutottunk idáig.

Xavi érkezése óta nem zárkózott el attól, hogy vállalja a felelősséget, ami együtt jár posztjával válság idején.

Legnagyszerűbb tulajdonsága a másokra is átragadó önbizalom és a fáradhatatlan pozitivitás volt, ami a szurkolótáborban és a Barca vezetőségében egyaránt hitet ébresztett afelől, hogy most már képes lesz visszavezetni a csapatot a csúcsra.

Az átigazolások terén is teljes mértékben támogatták őt.

Joan Laporta és Mateu Alemany, akiket szintén kritikával kell illetni, harcoltak azért, hogy mindenkit leigazoljanak, akit kért, és megszabadultak azoktól, akiket nem akart Xavi a klubnál látni.

Xavi vezetői kvalitásait dicséret illeti. A Barcelonának kétségbeesetten szüksége volt arra, hogy higgyen önmagában, és eddig sikerült is.

Az edző taktikai döntéseit azonban most komolyan meg kell vizsgálni. Meglepő módon ez az a terület, ahonnan sokan a legtöbbet várták, Pep Guardiolához és Luis Enriquéhez hasonlították, és sok jelenlegi és korábbi játékos dicsérte őt, különösen elődeihez képest.

A pályán felmerülő problémák középpontjában, különösen az elmúlt hónap legfontosabb mérkőzésein, Sergio Busquets áll.

Xavi keménységet mutatott a Barca más legendáival és korábbi csapattársaival, Gerard Piquével és Jordi Albával szemben.

Azt kellett volna hinnünk, hogy Sergi Robertóval is ugyanígy bánik majd, de ahelyett, hogy azt tanácsolta volna neki, hogy lépjen tovább, és ragaszkodott volna ahhoz, hogy a klub ne hosszabbítsa meg a szerződését, Xavi megtartotta őt, miközben erőszakkal elküldte a fiatal Sergino Destet, akiben még volt potenciál, hogy fejlődjön a kezei alatt.

Miért olyan nehéz a Barcelonának maga mögött hagyni a múltat?

Egyrészt a szerződések miatt, amelyeket Josep Bartomeu kötött a szent tehenekkel.

De ha a vezetőség ennyire hajlandó nyomást gyakorolni Frenkie de Jongra, Ousmane Dembelére és másokra, hogy drasztikusan átalakítsák a szerződéseiket, és örömmel helyez másokat komoly nyomás alá azért, hogy új klubot találjanak, miért nem tették ugyanezt Busquetsszel?

Mert Xavi számít rá középpályán.

A Real Madrid ellen is őt hívta a kezdőbe, még azután is, hogy közvetlenül ő volt a felelős azért, hogy a Barca gyakorlatilag kiesett a Bajnokok Ligájából az Inter Milan ellen.

Xavi, mint előtte sok menedzser, Busquets-függővé vált a csapat kárára.

Mint előtte Messi, Busquets is hamis biztonságérzetet ad, hogy minden rendben van.

A Barcelona az idő nagy részében, Busquetsszel a középpálya közepén, irányítja a mérkőzéseket (vagyis inkább tartja a labdát). Ő hozza ki először a labdát hátulról, ő diktálja a ritmust, és ő az, aki megtalálhatja az áttörést az ellenfél védelmén.

Kivéve egy nagy, égbekiáltó problémát, ami az elmúlt fél évtizedben feltűnt. Sergio Busquets mindig ott volt a pályán a világ legnagyobb meccsein a többszöri csúfos kudarcok alkalmával.

Minden egyes megaláztatásnál ott voltak Busquets, Pique, Jordi Alba és Sergi Roberto, akik szégyenkezve a földet bámulták a kiesések alkalmával.

A Bayern München elleni 8-2 kellett volna, hogy ébresztőt fújjon mindenkinek.

A kapitányok még azt is vállalták, hogy ha kérik, elsőként lépnek majd vissza.

Talán Ronald Koemannak kellett volna hallgatnia rájuk. Talán Xavinak is be kellett volna avatkoznia, és bátran meg kellett volna tennie ugyanezt, de Busquets esetében senki, még Luis Enrique sem a spanyol válogatottnál, nem látta be, hogy minden egyedülálló zsenialitása ellenére a spanyol lehet, hogy a múlt relikviája, amely most hátráltatja a csapataikat.

Sergio Busquets a szerződése utolsó évében jár, így legalább van kiugrási lehetőség, és ha Xavi helyesen cselekszik, és a rotáció részévé teszi őt, nem pedig leválthatatlanná, akkor élvezhetjük és értékelhetjük őt a hátralévő időben a blaugrana színeiben.

De ha továbbra is Busquets mellett teszi le a voksát meccsről meccsre, akkor a dolgok csúnyán elfajulhatnak, és egyre több culer fordulhat a menedzser és a játékos ellen.

A Frenkie de Jong körüli nyári drámával, és azzal, hogy Xavi hajlandó lett volna megfelelő ajánlat esetén elengedni őt, talán azt kellett volna előtérbe helyeznie, hogy megtalálja a módját annak, hogy úgy alakítsa át a csapatot, hogy kevésbé függjenek Sergio Busquetstől.

Franck Kessie ingyen érkezett, és Nico is a csapatnál van, így lennének házon belüli lehetőségek, amikkel lehetne kísérletezni.

Ehelyett Xavi az előszezonban Frenkie-t középhátvédként használta (ami a múlt héten még jó ötlet is lehetett volna például Eric helyett), a szezon elején pedig teljesen háttérbe szorította Kessiét.

Más is úgy gondolja, hogy ez a 4-3-3-as stílus kezd unalmassá válni?

Nem lenne nagy dolog kipróbálni egy 4-2-3-1-et Frenkie-vel és Franckkal dupla szűrő poszton, és Pedrivel vagy Gavival a 10-es pozícióban. Gavi akár kint is játszhatna a szélen, ami lehetővé tenné az Alejandro Balde-féle, a támadásokat hatékonyan segítő hátvédek bevetését.

Ha a középhátvédek még egészségesek lennének, akkor egy 3-4-3-as felállással is megpróbálkozhatnánk. Rengeteg taktikai rugalmasságot biztosítana, hogy kit tesz be fordított szélsőnek. Ferran Torres és Ansu Fati erre van kitalálva. Gavit és Pedrit is kipróbálhatná a mester.

Szurkolóként az a frusztráló, hogy minél többet változnak a dolgok, annál inkább marad minden ugyanolyan.

Ugyanazok az arcok, ugyanaz a felállás, és többé-kevésbé ugyanaz a kiszámítható taktika.

Xavi megérdemli a nyomást, ami alatt most dolgozik, hiszen tudta, hogy a Barca súlyos adósságot halmoz fel a pénzügyi háttér megteremtése érdekében ahhoz, hogy a csapat ebben a szezonban trófeákat nyerjen.

Ez a csapat azért épült, hogy legyőzze a világ Bayern Münchenjeit és Real Madridjait. Az Inter Milannal szemben mindenképpen nagy különbséggel kellett volna nyernie.

Még mindig van idő arra, hogy elforduljanak Busquetstől, és olyan új irányba tereljék a csapatot, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy a Liga, a Copa és egy európai bajnoki címért versenyezzenek, még ha nem is azért, amit mindannyian akartunk.

Xavi megérdemel egy lehetőséget, hogy átvészelje ezt a vihart, és megmutassa, hogy képes tanulni, és megfordítani a csapatot. Mikel Arteta az Arsenalnál egy példa arra, hogy mi történhet, ha egy klub türelmet mutat. Az Arsenallal ellentétben azonban Xavinak nem áll rendelkezésére ennyi idő, tekintve a barcelonai körülményeket.

Meg kell mutatnia, hogy képes alkalmazkodni, amikor a dolgok nem működnek.

Eddig ez nem sikerült.

A Villarreal ellen csütörtöki mérkőzéssel kapcsolatban egy dolog biztos: Sergio Busquets nem lehet a kezdő tizenegyben.

Már az Inter elleni mérkőzést követően is a kritikák középpontjába került Busquets, hiszen a második olasz gól az ő eladott labdája nyomán született. Akkor Xavi így beszélt a védelmében:

„Fontos számunkra. Nemrég formán kívül kerültünk, és ő szenvedett, de még mindig fontos játékosa a csapatnak. Érinthetetlen? A Barcelona játékosainak mindig készen kell állniuk a játékra. Ez vonatkozik a csapatkapitányokra, a fiatalokra, a szerződtetett játékosokra... mindenkire. Nem azt nézem, hogy a csapatkapitányok játszanak-e vagy sem, a csapat a fontos. Mindenki fontos, ezt már sokszor elmondtam, mindenkinek készen kell állnia. Amikor csalódás éri a klubot, akkor kritika is van. Ez már csak így van. Nem tudom, hogy ez igazságos-e vagy sem, de nem állhatunk meg és nem lamentálhatunk ezen. Egy olyan meccsen értünk el döntetlent, amit meg kellett volna nyernünk, és teljesen rendben van, hogy lesznek kritikák. Ez az elvárás ennél a klubnál. A munkánkra kell koncentrálnunk, figyelmen kívül kell hagynunk a zajt (vagyis a kritikákat), és egységesnek kell maradnunk.”

Az is felmerül az emberben, hogy Busquets távozásával az év végén, nem lenne-e célszerű De Jongot felállítani a padról és a kezdőbe tenni. Viszont az is igaz, hogy a klub talán megpróbál nyomást gyakorolni a hollandra azzal, hogy nem kerül a kezdőcsapatba azért, hogy döntsön a klubváltás mellett (így a Barcelona pénzt látna belőle), vagy radikálisan csökkentse fizetését. Az mindenesetre beszédes, hogy Busi helyére a klub Ruben Nevest nézte ki.

A jövő most kezdődik, és Busquets így vagy úgy, de már nem a része.

Forrás: Barcablaugranes, Sport