Egy szó jutott eszembe, amikor a meccs után elkezdtem eme cikket írni: VÉGRE! Végre volt egy olyan mérkőzése a csapatnak, ami a régi időket idézte... Igen, azokat az időket, amikor az volt a kérdés, hogy mennyivel verjük az ellenfelet és minden elvesztett pont után mérgesen vontuk össze szemöldökünket.azt a kérdést szajkózva, hogy miért nem rúgtátok be azt a sok-sok helyzetet? Nem húznám tovább az időt felesleges fecsegéssel, szóval jöjjenek a magyarázatok, amivel Xavi fiai felülmúlták "Cholo" legénységét.

A Barcelona úgy tért vissza a Camp Nouba, hogy a téli átigazolási időszakban rengeteg új játékossal bővült a csapat. Az erősítések közül többen is kezdtek, és nagyon jól játszottak a 4-2-es győzelem során, köztük Dani Alves és Adama Traoré, akik a jobb szárnyon játszottak. Ezzel szemben, annak ellenére, hogy októberben még legyőzték Ronald Koeman Barçáját, Diego Simeone Atlético Madridja nem tudott hasonló színvonalú teljesítményt nyújtani idegenben - a kritikus pillanatokban kapott gólok katasztrofálisak voltak.

Ez a taktikai elemzés elmagyarázza, hogyan integrálta Xavi az új játékosait a pozíciós szerkezetbe és a taktikába - ezek voltak a kulcsok az Atlético Madrid blokkjának megoldásához, ennek járunk utána.

Felállások:

A Barcelona négy védős rendszerrel állt fel, de rugalmasan váltogatott a különböző támadási megközelítések között. A télen újonnan érkezett Alves, Traoré és Ferrán Torres a kezdőben kapott helyet, míg Pierre-Emerick Aubameyang a kispadon kezdett.

Az Atlético 4-1-4-1-ben kezdett Yannick Carrascóval és João Félixszel a szélen, de később az ellenfél támadásainak kezelésére váltottak formációt. Šime Vrsaljko és Mario Hermoso voltak a hátvédek, és sokat szenvedtek ezen a meccsen.

A Barça rotációi és váltásai:

Xavi sokat tanulhatott, amikor még Pep Guardiola alatt játszott, számára a formációk csak számok voltak. A Manchester City és a mostani Barcelona taktikájában is volt némi hasonlóság, mert a játékosok rotáltak és váltogattak, hogy jobb támadási feltételeket teremtsenek. Az elemzés első részében azt boncolgatjuk, hogy Xavi Barçája hogyan támadott a szélekről.

Xavi már a mérkőzés előtt tudta, hogy egy kompakt blokkal fognak szembenézni, hiszen ez Simeone Atléticójának erőssége. A blokk megbontására úgy tervezte meg csapatát, hogy a bal oldalt használja erősebb oldalnak, több létszámmal, mozgással, játékosokkal próbálná a Barcelona túlterhelni és kombinációkkal előretörni. A bal oldallal ellentétben Traoré kevesebb segítséget kapna a jobb oldali hátvédtől, mert több szabad területre lenne szüksége, hogy lendület előnyt szerezzen a védővel szemben.

A Barcelonának főként két módja volt a támadásra. A korai időszakban Xavi csapatának szüksége volt egy gólra, és Carrasco nyitó találata után ez a szükséglet még kétségbeesettebbé vált. Agresszívebben birtokolták a labdát, Gavi hamis szélsőként működött, folyamatosan befelé irányuló mozdulatokat tett, hogy Vrsaljkót lekösse és megnyissa a szélen a területet Jordi Alba számára. Amikor Alba feljebb merészkedett, Frenkie de Jong a középpályáról vissza húzódott a középső védők mellé, így ideiglenesen három hátvédet alakított ki a Barcelona. Ez az Atlético ellen azért volt hasznos, mert az ellenfelek először Thomas Lemar révén próbáltak nyomást gyakorolni Ronald Araújora, majd Gerard Piquére, amikor a középhátvéd oldalirányú passzt kapna a társától. Ezért de Jong jelenléte 3v2-t teremtett a labda járatásra, ahogy a fenti képen látható.

Ezen a mérkőzésen Sergio Busquets megmutatta azokat a tulajdonságait, amelyek Xavi visszavont irányító szerepéhez szükségesek. Ezen a poszton nem kell sokat futnia, inkább higgadtan kell olvasnia a játékot, és a pozícióját arra kell használnia, hogy diktálja a játékokat. 

Alternatívaként Gavi mozgása több lehet, mint a jobbhátvéd lekötése. Amikor bejött a középpályára, az is egy olyan viselkedés volt, amellyel manipulálta a második sort, hogy megkönnyítse a nyomást. Időnként az Atlético szélsője a szélső hátvéd területére helyezkedett, hogy fedezze hátvédeket, így egy hátsó ötös lett, hogy jobb vízszintes fedezetet biztosítson a blokkban. Ez egy gyakoribb forgatókönyv volt, hogy megbirkózzon Traoré veszélyével, miután a Barça megszerezte a vezetést, de ez a meccs elején is látható volt. Alba mélységi futásai a meccs első időszakában veszélyt jelentettek, amikor a védő mellett elfutott, káoszt és félreértéseket okozott az Atlético jobbhátvédjén és jobbszélsőjén, mivel az ellenfelek egyszerre foglalkoztak Gavi mozgásával is.

Ismét de Jong húzódott vissza, hogy a fenti képen bal oldali középhátvédként fogadjon, de ami fontos, hogy miként lehet jó körülményeket teremteni a hollandnak. Az első sorban is 3v2-es számbeli fölény volt, mint fentebb kifejtettük, könnyedén megkerülték Lemart és Suárezt. Eközben Suárezt is Busquets rögzítette, hiszen a tartó középpályásnak éppen csak középen kellett maradnia, hogy abban a középső folyosóban tartsa a jelzőt, így de Jong nem szembesülhetett nyomással oldalról, amikor belépett a "matracosok" térfelére.

Busquets mellett Gavi közép irányba való bemozgása manipulálta a második sort, így Rodrigo de Paul elfoglalt volt, és nem lépett ki korán de Jonggal szemben. Mivel Alba is tartotta a bal szélét, hogy a szélsőt lefoglalja, de Jongnak ebben a szerkezetben sok helye volt a labda előre passzolására. A Barcelona ezeknek a helyezkedési stratégiáknak köszönhetően kényelmesen előrevitte a labdát a korai időszakban.

A Barcelona középpályáján Busquets mellett Alves is szerepelt, aki fordított jobbhátvédként játszott, vagy nevezhetjük hibrid játékosnak is. A brazilnak talán már nincs meg a tempója ahhoz, hogy a jobb oldali folyosón előremenjen, de passzolási látásmódja és technikája értékes volt a Barça labdajáratásában.

Az első 20 percben a Barcelona nagyon sok futást fecskendezett be a baloldalon a támadó mélységbe, így mindig hátrébb szorította az Atlético utolsó sorát, és több teret teremtett a középpálya mögött. A fenti képen jól látható, hogy Alves hogyan tudott Suárez nyomása nélkül passzolni, hiszen Busquets (sárga kör) elfoglalta korábbi csapattársát a bal oldali féltérben. Emellett Gavi és Alba bal oldali felfutásai után egy aszimmetrikus blokkba szorították az Atléticót, ahol a sorok között terek jelentek meg. Ezen a meccsen Torres is vissza járt, különösen akkor, amikor a Barcelona 8-asai szélesebbre sodródtak, hogy feltárják a passzsávot, ez volt a jel a mozdulat elindítására.

Minden, amit a Barcelona a bal oldalon csinált, valójában csalóka lehetett, nekik is megvolt a tudatosságuk, hogy balra játszva jobbra mennek. Ez azt jelenti, hogy a baloldali számbeli túlterhelést és kombinációkat csaliként használták, hogy az ellenfelet az egyik oldalra húzzák, majd Traoré kihasználhassa a balhátvédet egy nagy váltással az üres területekre. Hermosónak nagyon nehéz napja volt, amikor egyedül kellett védenie Traorét.

A fenti példában Busquets ismét Suárezt foglalja le, így az uruguayi csatár nem ugrott ki, hogy nyomást gyakoroljon Alvesre. Következésképpen Alves hosszan játszhatta be a jobb szélső Traorénak a terekbe. A korábbi Wolves-játékos öt dribblinggel járult hozzá, és ebből négyet be is fejezett, emellett hétből négy támadópárbajt nyert meg, ami azt mutatja, hogy a fizikai képességei rengeteg átütőerőt adtak Xavi csapatának. Ez volt az, amit a többi játékos nem tudott nyújtani a jelenlegi csapatban.

A középpályán keresztül

A szélekről való előrejutás mellett a Barcelona időnként középen is próbálkozott, bár ez kevésbé zökkenőmentes. Ez hozta ki a Barcelona által ezen a meccsen használt másik szerkezetet, nem használtunk külön szekciót az alternatív pozíciós szerkezet magyarázatára, de 2-1 után Xavi csapata konzervatívabb volt, hogy kevesebb helyet tegyen ki a hátvédek mögött az átmenetekben.

Először is értékelnünk kellett Busquets közreműködését, hogy segítsen a Barcelonának diktálni a középpályán. Mint említettük, Xavi tartóposztos középpályásának nem feltétlenül kell szaladgálnia, csak egy optimális pillanatban kellett megmozdulnia, hogy manipulálja a jelzőt, vagy néha még az is megoldás lehet a csapat számára, ha nem mozog.

A fenti példában a Barcelona balról jobbra ment, ami az általunk ismertetett elven alapul. Tekintettel arra, hogy az Atlético mély és kompakt blokkja az utolsó harmadban helyezkedett el, a Barçának függőlegesen kellett nyújtania őket passzokkal. Itt ismét Alves jött befelé, mint egy másik 6-os a csapat számára, kihasználva a Busquets mozgásai által megüresedett tereket. Mivel Félix meglehetősen laza volt a labdával szemben, Alves választhatott, hogy cirkulál, vagy gyorsan megtalálja Traorét a jobb oldalon.

A Barcelona nagyobb kontrollt akart, mivel a 21. percben hátrányból fordított, ezért a hátvédek mélyebbre kerültek, hogy korlátozzák az Atlético számára az átmenetekben a kontrákhoz rendelkezésre álló tereket. Az alakzat inkább egy 4-1 vagy 2-3 volt középen, Alba is mélyen maradt, minimális szélességet tartva, hogy az Atlético első során kívül játszhasson. De Xavi soha nem dobná el a támadó magasságok és maximális szélességek állandó elfoglalásának ötletét - a játék elve nem tárgyalható. Ezért Gavi és Traoré magasan és szélesen maradtak, mint egy hagyományos szélsőpáros, folyamatosan keresték a támadó mélységet, hogy a fentebb bemutatott módon rögzítsék az utolsó vonalat.

Ha Torres vissza húzódik, akkor a középpályán további opciót jelenthet a Barcelona labdajáratására középen. Azonban a harmadik embert jobban kellene használnia a nyomás elkerülésére, mert a középpályán való forgolódás nem az ő műfaja. Amikor olyanok, mint Stefan Savić és José Giménez letámadtak, a Manchester City korábbi támadója elveszíthette a labdát.

A fenti példa a Barça egyik útvonalát mutatta be a középen való játékra. Mivel Gavi folyamatosan a jobbhátvéddel foglalkozott, az Atléticónak úgy kell reagálnia de Jong futására, hogy a középpályás szélesebbre húzódik. Amikor a Barcelona nyolcas kifelé sodródott, a passzsáv középen kitágult, és a blokkban játszhattak, majd Busquetset harmadik emberként használva Traoréra találhattak a szélen. Pedri is ugyanezt a kinti mozgást végezné el a jobb oldali féltérből Torresnek is.

Az Atlético később papíron inkább 4-4-2-re, labdabirtokláson kívül pedig 5-3-2-re változtatta a felállást. Carrasco a bal oldalra került, hogy szélsőhátvédként védje a tágas tereket, így csapata az utolsó sorban jobb horizontális tömörséggel zárhatta az egyik oldalt. Ez átmeneti megoldás volt, hiszen Carrasco jelenléte könnyített Hermoso terhein, de a probléma a Barcelona 8-asának félpályás elfoglaltsága volt.

A fenti példa azt mutatja, hogy a Barça minimális szélességgel halad előre a labdával az építési fázisban, mivel Alves éppen kívül volt az alakzaton, hogy fogadjon és passzoljon. Ezután Pedri pozíciója kulcsfontosságú lenne, a hátsó ötös ellen a 8-asnak ki kell húznia a széles középhátvédet, hogy izolációkat hozzon létre a szélsőhátvédeken. A második félidőben egyre gyakrabban láthattuk ezeket az elemeket.

Az Atléticónak agresszívabbnak kell lennie

Ahogy Simeone is mondta, a vendégek nem voltak elég agresszívek a Camp Nouban, az intenzitás növelése kell, hogy legyen az egyik téma, amivel foglalkozni kell a szünetben, de az időzítés, ahogy az Atlético a gólokat kapta, borzasztó volt. Amikor Alves a 49. percben betalált, a Barcelona már megölte a meccset. De a második félidőben is voltak feltűnőbb taktikák, amiket ebben a részben kifejtenénk.

Az Atlético gyakrabban védekezett 5-3-2-es blokkban, mivel Carrasco sokszor mélyen volt, hogy a nagy terekben Traoré nyomában legyen. Simeone azt várta el a védőitől, hogy agresszívebben zárják le a tereket elöl, és így a csapat magasabbra tudjon presszionálni, a szélsőhátvédeknek pedig függőlegesen is be kell zárniuk az ellenfél hátvédjeit, ha az Atlético középpályásai nem tudnak kiugrani, hogy átlósan presszionáljanak.

A Barcelona esetében egyértelműbb volt a 4-1-2-3-as felállás, amit fentebb már kifejtettünk. A hátvédek minimális szélességet tartottak, hogy a formáción kívül játszhassanak, vagy ezt úgy is értelmezhetjük, hogy 2-3-as, 3v2-es számszerű túlterheléssel az Atlético első sora ellen. A 8-asok, hogy minél több teret teremtsenek az építkezéshez, folyamatosan elfoglalják a féltereket, hogy kihúzzák a széles középhátvédet, és közben manipulálják az Atlético középpályásait.

Ez a taktika is hozzájárult Alves góljához. A képernyőképet magasabb szögből készítettük, hogy megmutassuk ennek a szerkezetnek a működését. Ez volt de Jong féltérfoglalása, hogy kihúzza Savićot, teret teremtve mögötte Gavi számára, amit az egy-kettős mozdulatban ki tudott használni. Ez volt az Atlético problémája az egész nap, mivel nem volt agresszív, hogy lezárja a tereket, amikor kilép, akkor szenvedett, mert az ellenfél vissza tudott menni és kihasználni a mögötte lévő tereket.

Xavi futballjában a támadás és a védekezés nem különálló elemek. Ehelyett letámadnak, és a Barcelona akkor is védekezett, amikor támadott, ez arról szólt, hogy hogyan vetette be a többi védelmi struktúrát a támadó átmenetek kezelésére. Ez volt az oka annak, hogy egy pár mélyebb hátvéddel rendelkeztek, és minimális szélességet tartottak, ahogy fentebb látható, Alves belül volt, így három emberük volt az első sorban, akik fogadták a labdát, ha azt középre játszották az átmenetekben. De ez nem jelenti azt, hogy a játékosoknak várakozniuk kellett volna, amikor a labda előre ment, akkor is volt szabad területük támadni, és így Alves egy mélyebb területekről induló futással gólt szerzett.

Amióta az Atlético agresszívabb lett a presszingben, a kétfős első sor gyakran foglalkoztatta a középhátvédet, mivel Suáreznek már nem kellett emberhátrányban játszania Busquetset. De ez is problémává vált, mivel a Barcelona elég ügyesen használta a fogó középpályást a presszing feloldására. A fenti példában egyszerűen egy szögletes passzal elérték Busquetset, aki szabad volt, mivel Suárez a kezdeti mozdulatban a középhátvédet szorongatta.

Ne feledkezzünk meg Xavi elveiről sem, hogy a támadásban folyamatosan elfoglalják a magasságokat és a szélességeket. Az egész építkezésben a legkevésbé Traoré és Gavi kellett volna, hogy mélyre essen, mert az utolsó sort kell rögzíteniük, ahogyan körözött.

Az Atlético egy dolgot jól csinált, mégpedig azt, hogy a második gólt követően nagyobb nyomást gyakorolt. Az ellenfél kapura lövéseinél a Barcelona háromfős középpályája mindig plusz "+1" előnyt adott nekik a felépítésben, Pedri pedig mindig az Atlético középpályása mögött mozgott (4-4-2-ben nyomtak). Simeone ezt csapdaként használva kontrázott, Giménezt arra utasította, hogy hátulról nyomjon, és Pedri néhányszor elvesztette a labdát középen, de az Atlético nem tudta kihasználni ezeket az átlövési alkalmakat, és Alves piros lapja után sem váltotta gólra a lehetőségeket.

A Barça pressingje is fontos:

Labdabirtoklásban a Barcelona jobban játszott, mint az első összecsapáson, mert a játékosok fegyelmezettebben helyezkedtek. A labdabirtokláson kívül is jobbak voltak, intenzívebb volt a presszingjük. A legnagyobb különbség a bevetés vonalán volt, mivel az elöl játszók nagyobb intenzitással vitték a labdát. Torres és Traoré keményen dolgoztak, és hajlandóak voltak nagyobb távolságokat is megtenni, hogy lezárják a labdaszerzőt, így az ellenfélnek kevesebb ideje volt arra, hogy előre játssza a labdát. Még Busquets is nagyon agresszív volt, amikor kiugrott, hogy magasra nyomjon, így a Barça utolsó sora kevesebb nyomást kapott.

De volt még hova fejlődni. Például túl sok beállóhelyzetet engedtek el, és ezt még maga Xavi is elismerte, hogy volt mit tanulni az ellenféltől. Emellett az utolsó sor mögötti tereket is jobban kellett volna védeniük, Alves külső tere pedig a jobbszélső segítsége nélkül gyenge pont lehet.

Következtetés:

Bár ez egy jó és feljavult teljesítmény volt a Barcelonától, és egy olyan eredmény is, amire Xavinak kétségbeesetten szüksége volt, hogy önbizalmat öntsön magába, a négy gól talán kissé túlzó, mert a Barca xG-je csak 1,31 volt. Mindenesetre a győzelem nagyon fontos volt, és végre a Barcelona visszakerült a legjobb négy közé. A helyzetkihasználás sosem volt könnyű, és több probléma is felmerült volna, annyira kíváncsiak voltunk Xavi megoldásaira, és arra, hogyan tudja átalakítani az oldalát, mivel néhány játékosnak egyértelmű gyengeségei voltak. Folytatás vasárnap a városi rivális, Espanyol ellen.

Forrás: Total Football Analysis