A Camp Nouban az Inter ellen 3-3-as döntetlennel végződő drámai mérkőzésen a Barcelona egy utolsó reményt adott a Bajnokok Ligája-indulást érő bennmaradáshoz. A legutóbbi találkozón elszenvedett 0-1-es vereség után Xavi csapatának sokat kellett bizonyítania, ha esélyt akartak kapni az európai futballra akár a CL-ben, akár az Európa Ligában.
A spanyolok dinamikus játékkal és három góllal bizonyították győzni akarásukat. Az Inter azonban kihasználta a védekezésük hibáit, és a nyomás ellenére sem adta fel a végéig.
Robert Lewandowski volt a Barcelona kulcsfigurája, kétszer egyenlített és fontos pontot szerzett nekik. A másik oldalon Hakan Çalhanoğlu volt az a játékos, aki a Nerazzurri számára a legjelentősebb hatással volt a labdabirtoklásban és a labdabirtokláson kívül is, és segített nekik megbirkózni a Barca folyamatos nyomásával.
Simone Inzaghi csapatának meggyőző győzelemre van szüksége a Viktoria Plzeň ellen, ha meg akarja őrizni esélyeit a kieséses szakaszba jutásra, a Barcelonának pedig a következő mérkőzésen a Bayern München ellen nehezebb feladatot jelent a pontszerzés.
Ebben a taktikai elemzésben mindkét csapat teljesítményét és a döntetlen taktikai szempontból való alakulását vizsgáljuk.
Felállások és formációk
A Barcelona a szokásos 4-3-3-as felállásban kezdte a mérkőzést Xavi vezetésével. A csapat jelenleg sérülésekkel küzd, ami lehetőséget adott másoknak, hogy segítsék a csapatukat. A gólvonalat Marc-André ter Stegen őrizte. Előtte a négyes védősort Marcos Alonso, Gerard Piqué, Eric García és Sergi Roberto alkotta, bár gyakorlatilag egy hátsó hármassal játszottak a labdabirtoklásban, Sergi Roberto pedig előretolt pozícióba került.
Igyekeztek dominálni a játékot, és a labdabirtoklásuk azt eredményezte, hogy a hátsó alakzat végig magasan helyezkedett, és a csapat az ellenfél térfelén irányította a játékot.
A Barcelona előretolt helyezkedése és felépítése a hátsó hármasával.
Gavi, Sergio Busquets és Pedri dominált a középpályán, Pedri pedig meghatározó volt labdával és labda nélkül is. Folyamatosan szabályozta a labdabirtoklást, és támadásban is kitűnően támogatta a csapatot a kiváló passzokkal.
A támadásban Ousmane Dembélé, Robert Lewandowski és Raphinha szerepelt. Lewandowski a mérkőzésen kilencszer bombázta meg az Inter kapuját, és ő volt a fő oka annak, hogy a csapat döntetlent ért el.
André Onana az Inter kapujában a megszokott 3-5-2-ben játszott, hét védéssel fejezte be a mérkőzést, és megmentette a csapatot attól, hogy még több gólt kapjon. Alessandro Bastoni, Stefan de Vrij és Milan Škriniar a védelemben játszott, és nehezen tudták kikerülni a presszinget és a hátulról történő építkezést, ami pontatlan passzokat és gyakori labdavesztést eredményezett. Védekezésben sem voltak meggyőzőek, hiszen többször is kudarcot vallottak a jelölési kísérleteikben.
Federico Dimarco és Denzel Dumfries a szélsőhátvédek szerepkörében játszott, támadásban sikeresen működtek közre, de védekezésben nehezen tudtak eleget tenni a feladataiknak. A középpályát Henrikh Mkhitaryan, Hakan Çalhanoğlu és Nicolò Barella alkotta, akiknek nehéz feladatuk volt a Barca presszingjét feltörni és lehetőségeket teremteni csapatuknak.
Edin Džeko és Lautaro Martínez volt felelős a kapu veszélyeztetéséért.
A Barcelona intenzitása a labdabirtoklásban és a labdabirtokláson kívül is.
A Barcelona sajtóintenzitása döntő volt a mérkőzésen nyújtott sikeres teljesítményéhez, azonban sokszor ez volt az oka annak is, hogy az ellenfél lehetőségeket alakított ki. Xavi csapata folyamatosan a labda előterében volt, és az ellenfél térfelén igyekezett uralni a játékot azzal, hogy magasan helyezkedett, és a presszingre összpontosított.
A Blaugrana túlságosan elkötelezte magát a labdabirtoklás visszaszerzésére a felszabadult területeken és a középpályán, aminek köszönhető a 4,61-es átlagos PPDA arányuk a mérkőzésen. A labda mindenáron történő visszaszerzésére irányuló törekvésük gyakran egyéni hibákra kényszerítette az Inter játékosait. A Nerazzurri nem tudott ellenállni a nyomásnak, és túl gyakran veszítette el a labdát, így az ellenfélnek lövési lehetőséget adva.
Az Inter egy újabb próbálkozása, hogy egyérintéses passzokkal és minél gyorsabban haladjon előre a labdával, ám a labdavesztésre nem voltak felkészülve védekezésileg.
Az Inter 124 labdavesztéssel fejezte be a meccset, amelyből 12 lövés a Barcelonának jutott. A játékosok a Barca túlterhelése miatt a saját térfelükön küszködtek a jelölési stratégiájukkal. Mindkét szélsőhátvéd túl gyakran kényszerült mélyebbre esni, ami kihatott a csapat labdabirtoklási teljesítményére is.
Az Inter labdavesztései, amelyek következtében az ellenfél kapura tudott lőni
A Barcelona erőfeszítései, hogy visszaszerezze a labdabirtoklást az előretolt területeken, befolyásolták az Inter hátulról történő felépítését. A rájuk nehezedő nyomás gyakran pontatlan passzokat eredményezett, ami nagyon megnehezítette a csapat számára, hogy kijusson a saját térfeléről és veszélyeztesse a kaput. Inzaghi csapata mindössze 12 pozíciós támadást tudott kialakítani, amelyek közül mindössze négy vezetett lövéshez. Ez aláhúzza a Barcelona fegyelmezettségét a labdával szemben, és azt, hogy sikerül megzavarniuk az ellenfél labdakihozatalát.
A Barcelona gyakran számbeli fölénybe kerülne, amint visszaszerezné a labdát. Ebben az esetben Pedri visszaszerezte a lójátékszert Barellától a szélen, és azonnal elhúzott a labdától, miközben a csapattársai kombináltak és továbbvitték azt.
A spanyolok nagyon aktívak voltak labdabirtoklásban is. A passzolásuk és mozgásuk intenzitása és gyakorisága gyakran megzavarta az ellenfél játékosait, és lehetővé tette számukra, hogy minőségi területeket használjanak ki. Az ellenfél térfelén több játékos szerepeltetése lehetővé tette számukra, hogy több passzkombinációt hozzanak létre és sikeresen továbbjuttassák a labdát.
A három támadó játékos szabad mozgásának, valamint a középpálya kitűnően passzolt és támogatott játékosainak köszönhetően a Barcelona 25 lövést tudott produkálni a mérkőzés során. Erősen támaszkodtak a labda keresztbejátszására, ahogy megpróbálták kihasználni a Dumfries és Dimarco mögötti tereket. Pedri és Raphinha dribblingtudása sokat segített a védelem áttörésében, és lehetővé tette a csapat számára, hogy minőségi lehetőségeket alakítson ki.
Pedri "hatása" a Bajnokok Ligájában a gyakori áthatolásai révén.
A Barca védekezési érettségének hiánya az Inter tapasztalatával szemben.
A Barcelona előretolt helyezkedése azonban néhány védekezési hiba árán jött létre. Bár úgy tűnt, hogy jól felkészültek a mérkőzésre és hátulról blokkolták az Inter felépítését, az ellenfél ellentámadási törekvéseivel nem tudtak sikeresen megbirkózni.
Az olaszok egy olyan csapat, amelyik igyekszik kihasználni a játékosok lehetőségeit, és sikeres ellentámadási stratégiát dolgozott ki. Annak ellenére, hogy visszaszorultak, és egyéni és kollektív hibákra is kényszerültek, mégis megpróbáltak kiutat találni a helyzetből. Amikor a hosszú labdák használata a presszing megkerülésére nem működött egészen jól, akkor a kontratámadó mozgásukra összpontosítottak.
A Barcelona magasan helyezkedő védelme tökéletes lehetőséget adott nekik arra, hogy leleplezzék őket, amint visszaszerezték a labdát. A Nerazzurri az erős labdakihozatalok és a minőségi hosszú labdák kombinációjával hétszer tudta leleplezni az ellenfelet a kontráknál. A kapus Onana is nagyban részt vett ezekben az akciókban, mivel gyakran visszaszerezte a labdát egy újabb veszélyes barcelonai támadás után, és azonnal hosszú labdát játszott a védelem mögé, amivel váratlanul érte őket.
A Barcelona magasan helyezkedő védelme gyakran nem tudta ellensúlyozni Martinez és Dumfries mozgását.
Dumfries volt a "meglepetés" kulcsa mozgásával a szélen, Martinez pedig labda nélkül futott az üres területekre.
Az Inter tapasztalata lehetővé tette számukra, hogy játék közben változtassanak a taktikájukon, és közvetlen játékra váltsanak, amint látták a Barcelona labdával szembeni ellenállását. Az a céljuk, hogy minél gyorsabban, kevesebb passzal juttassák előre a labdát, segített nekik abban, hogy feltárják a réseket a Barca magasan helyezkedő védelme mögött.
Következtetés
Ahogy elemzésünkből kiderül, bár a Barcelonának még mindig vannak problémái, Xavi taktikája kezd megmutatkozni, és a csapat egyre magabiztosabbnak és fenyegetőbbnek tűnik alatta. A csapat olyan sikeres stratégiát dolgozott ki labdabirtoklásban, amellyel még a legtapasztaltabb védelmeket is sikerül kizökkenteni.
Az Inter a másik oldalon a bajnokságban küszködik, a topcsapatok ellen nem tudott karaktert mutatni, de a CL-ben mutatott teljesítményük azt mutatja, hogy még mindig megvan bennük a minőség ahhoz, hogy megzavarják az ellenfeleket.
Forrás: TFA
